Emlékszem, mikor még fiatal koromban minden hétvégén mentünk valamerre. Sőt, volt, hogy pénteken, és szombaton is. Akkor még mások voltunk, és hajadonok.
Akkoriban a legjobb barátnőm Budapesten tanult, így csak hétvégente tudtunk találkozni. Ha megengedték a szüleink, akkor vagy ő aludt nálunk, vagy én náluk. De olyan is előfordult, hogy csak buli után vagy hozzánk, vagy hozzájuk mentünk. Ilyenkor mindig hajnalban jártunk haza.
Nehéz volt dönteni, hogy melyik nap menjünk szórakozni, hiszen akkoriban sok minden befolyásolt bennünket. Ami nagy gond volt, az első sorban az, hogy két estére való pénzünk soha nem volt. Így olyan is előfordult, hogy csak egy üdítőt vásároltunk, azért, hogy jusson másnapra is.
A szüleink egyedül neveltek bennünket, így amúgy sem volt sok pénzünk.
Az idő múlása
Aztán ahogyan teltek az évek, úgy nőttünk ki mi is a minden hétvégi szórakozásból. ma 24 évesen már nem akarok minden hétvégén szórakozni menni, és már másra is vágyok. Szeretek egy-egy moziba beülni, vagy egy színházba elmenni.
Hiába, ahogy telik az idő, mi is úgy öregszünk, és egyre másabb dolgokra vágyunk. Már a megszokott régi disco helyett 
koncertekre járunk, ami sokkal jobb szórakozás. Persze azóta mind a kettőnknek van már párja, és olyan is előfordult már, hogy négyes programot szerveztünk. Persze ettől még a csajos programokról nem mondunk le, hiszen ezek is kellenek.
Remélem, hogy sokáig megmarad a barátságunk, hiszen minden távolságot túléltünk. Még a kamasz kori azonos fiúba való szerelmet is, így azt gondolom, hogy mára felnőtt fejjel már sokkal jobban értékelünk mindent, és sokkal többet jelent a barátságunk.